|
Alien a pult mögött
- avagy egy feleség sirámai Írországból -
Azelőtt adminisztrátor voltam, s hasonlóan rossz napjaimon elharaptam a
tanszékre bemerészkedő hallgatók torkát, és gépeléssel, iktatással teltek a
napjaim, a soproni, egykor Erdészeti és Faipari Egyetem Vadgazdálkodási
Tanszékén. (Ha egy általam keresztbe harapott torkú hallgató olvassa ezt,
akkor utólagosan is elnézést citromarcomért, és morgásaimért.) Már akkor is
volt bennem ez a mostanság is előtörő "komisz" viselkedés: ha olyan
hangulatom van, morgok, pofákat vágok, az arcom, mint egy töppedt
boszorkányé, és- és- szóval borzasztó. Nem való nekem az emberekkel való
munka, a kiszolgálás, nem megy a folyamatos mosolygás á la Fiona. Aki
egyébként bámulatos, segítőkész, s csak ma, az eddig tapasztalt
legeslegnagyobb hajtás után hallottam tőle először, hogy hát ez a tömeg, hát
ez már túlzás. Ehhez képest én ma két ember lelkébe is belemásztam valami
nyegle válasszal, s most rosszkedvű vagyok tőle-
Na, de térjünk a lényegre: amikor először megérkeztem ide, teljesen elbűvölt
az ország. Vadidegen emberek szólítottak meg a buszmegállóban, s nem az
jutott eszembe, hogy na, ez akar tőlem valamit, hanem igyekeztem a teljesen
felületes, ámde kellemes csevegő mondataikra válaszolni, míg otthon
valószínűleg elhúzódtam volna az illetőtől, mert ki tudja, ugye... Az írek
kedves, de felületes viselkedése megfogott. Az ír táj, a harsogó színek, a
sok birka, a keskeny vidéki utak, a sövények az út két oldalán, a tehenek,
amelyeket az országos főúton hajtott át a gazda — A Loose chippings felirat
megfejtése - mintegy negyedóráig elhittem, hogy elszabadult csirkéket
jelent, s a jámbor autóst figyelmeztetik az utakon bóklászó szárnyasokra,
míg nem eszembe jutott, hogy a chipping nem más, mint az az apró szemű kő,
amivel nyáron leszórják az utakat — s a loose sem kóborlót jelent- Egy
szóval maguk alá temettek az élmények. S amikor Levente megkérte a kezemet,
habozás nélkül mondtam igent, s ma is csak félve vallom be, hogy ebben az
igenben benne volt Írország igenlése is — Igen, ide akarok jönni, meg akarom
próbálni, milyen, meg akarom próbálni vele együtt, tudok-e felnőtt módra egy
vadidegen országban élni, felnőttes dolgokat művelni, megmaradni. Akkor még
azt hittem, hogy itt minden - vagy majdnem minden - tökéletes, s csak
lassan, az eltelt majdnem három év után nyílt fel a szemem, döbbentem rá
egyre-másra. Politikailag amúgy is naiv ember vagyok, még elhiszem, hogy egy
politikus emberszeretetből cselekszik, és hogy az újság igazat ír. Bár Lev
kitartóan okít, hogy nem úgy van az, de mégis, hátha- Én nem tudok a sorok
között olvasni, s sokáig kell dörgölni az orrom alá a mocskot, amíg
elhiszem, hogy nahát, tényleg, ezt tette volna egy nagy ember, az emberek
bizalmával visszaélve?! Szóval nyiladozik a szemem, rácsodálkozom
szemétségekre, tökéletlenségre, s ezekről, illetve írországi élményeimről
akarok írni. Sokan mondták, hogy weboldalunk inkább a turistáknak szól
(eredetileg így is terveztük), de egyre többen jelentkeznek email-ben, akik
hozzánk hasonlóan ide jönnek dolgozni, vagy élni, s szükségük van az első
kézből származó tapasztalatokra, tanácsokra. Nekik (is) szánom ezt a
rovatot, ha bírják türelemmel egy, időnként végtelenségig felbosszantott
ex-adminisztrátor, bolti eladó, szabadúszó fordító nyavalygásait. Eredetileg
"Elmélkedések" címet akartam adni a rovatnak, na de hol vagyok én Marcus
Aurelius-tól, akinek jó tanácsait az életre nézve egyszerűen képtelen vagyok
megfogadni??? Így lettem egy alien (ami itt immigrant-ot, bevándorlót jelent
a jogi bikkfanyelven), aki egy elővárosból, a város határából, egy hegy
tövében lévő housing estate-ről jelentkezik.
Vagyis ezt a kis rovatot saját "nyavalygásaimnak", élményeimnek tartom fent.
Valószínűleg nem fogok mindig panaszkodni, egyszerűen csak úgy éreztem, hogy
mindenki azt hiszi: fenékig tejfel itt élni, sehol egy probléma. Nem fenékig
tejfel, egyre több olyasmit veszek észre, ami nem jó, helytelen, bosszantó.
Volt egy pár dolog, amit megírtam az Ír Gulyásban (remélem, nem fogok
önismételni), de van, ami nem oda való, vagy nem írunk róla, mert politika,
anyázás, vagy annyira magánjellegű, hogy úgy érzem/érezzük, nem tartozik a
lap nyilvánossága elé. Ezeket fogom ide megírni, ha időm, türelmem és
olvasóim türelme engedi.
Következő írás |