|
|
Alien a pult mögött
- avagy egy feleség sirámai Írországból -
Tegnap szembesültem a rideg tényekkel: itt a büdös életben nem lesz nekünk
lakásunk.
Az Internet biztosította jelzálogkölcsön-kiszámoló program segítségével
kiderítettük, hogy ha felvennénk 180 ezer font kölcsönt (mondjuk egy 200
ezer fontos házra, amihez a ház értékének 10 %-át nekünk kell biztosítani),
és ezt a kölcsönt havi 1000 valahány fontos, 25 éven át tartó törlesztéssel
fizetgetnénk vissza, 5.7 %-os kamat mellett az igényelt 180 000 fontért 340
ezer fontot fizetnénk vissza. Ami az itteni alacsony infláció mellett elég
szíven ütő végösszeg. A házakról tudni kell, hogy manapság egy 4 hálószobás
ház a környékünkön (sőt, a legtöbb környéken) 230-240 ezer fontba kerül, és
a minőségük ijesztően ócska.
Beérném én egy erkélyes, egy hálószobás lakással is. (Erkélynek lennie KELL,
nem bírom ki némi kilátás, növények borította talpalatnyi zöld nélkül.)
Azoknak az ára is már 150-160-180 ezer font körül mozog, tehát ott vagyok,
ahol elkezdtem a számolgatást. Marad a kétségbeesés, mi lesz, hogy lesz,
bérelni fogunk egész életünkben? Mivel hogy mi szeretnénk itt maradni,
letelepedni, felhagyni a 2-3 évenként való költözéssel, a jó-rossz
háziurakkal való tárgyalásokkal, a MAGUNKÉBAN lenni… Ahogy Verő mondaná,
szeretné, ha nyugodt lélekkel futkoshatna pucéron a szobában, anélkül, hogy
aggódnia kellene a lakótársak miatt.
Amikor megérkeztem ide, a házvásárlás még nem tűnt olyan fantasztikus
ötletnek: akkor a ma 230 ezer fontos, 4 hálószobás házak 80 ezer font körül
voltak. Nekem nem kell 4 hálószoba, kettő elég volna, az egyikből
csinálhatnánk dolgozószobát, ahol a vendég is aludhatna – mert vendég mindig
jön, évente jó pár. Két hálószobás házat nem építenek, a rengeteg,
többgyermekes családnak sok hálószoba kell. Lakás akadna, de az drága. Hol
van már a 80 ezer fontos ár! Megbolondultak az írek, kevés a ház, és az ifjú
párok már nem lakás után ácsingóznak, hanem házat akarnak, majd nő, ugye, a
család…
Az itteni ház- és lakásárakról Péter már írt kimerítően az
ingatlanmellékletben, ő és barátnője már feldolgozták magukban ezt a
traumát. Magyarországon nagyanyámmal éltem, s azt reméltem, hogy majd a
későbbiekben is ott lakhatok. Volt kertünk, ahol apám ültetett szorgalmasan,
nyaranta feljöttek hétvégére, a manzárdban kialakított kis kuckóban aludtak,
volt kutyám, macskám, télen madáretetőre láttam…
Most a kutyámat (egy ostobácska skót juhász szuka) anyámék istápolják, egyre
dagad, bár még elfogadhatóan dundi, a szőre gyönyörű, anyám a végtelenségig
elkényezteti. Lassan már úgy beszélnek róla, hogy „ez már a mi kutyánk, nem
a tied”. (Lassan kezdem is a „anyám kutyájának” tekinteni. A macskám, Possum,
öcsémékkel él, azóta elhunyt nagyim házában – szintén elkapatódott, de azért
még ímmel-ámmal megfogja az egereket, s szintén elég testes: 7 kiló, és
egyes mérések szerint hasának kerülete elérte az 50 centimétert.) A jelenleg
bérelt házban, ahol egy skót, egy ír és egy lengyel lakótársunk van a 4
hálószobára, nem lehet állatot tartani. Amúgy sem mernék beszerezni egy
macskát: évente egyszer-kétszer hosszabb időre elutazunk, ki ápolná,
takarítana a macska után? Be kell érnem a szomszédék át-át látogató
macskáival.
Következő írás |