|
|
Alien a pult mögött
- avagy egy feleség sirámai Írországból -
A Bailey’s, illetve a magas rangú magyar látogatását szervező cég
telefonhívását néma csend követte. Hosszan keseregtem, nem jön már nekem
össze semmilyen pluszmunka, világéletemben kenyeret fogok sütni, egy semmi
kis boltban, leszakad a hátam a melótól, a dobozok emelgetésétől, sehol egy
értelmesebb munka! Jobb napjaimon meleg emberszeretet tölt el, végül is, az
én általam sütött, glédába pakolt baguette-ket veszik a t. vevők, lehet
ennél nagyobb öröm? Rosszabb napjaim borús gondolatait hadd ne írjam ide,
nem tűrné a nyomdafestéket… Volt úgy, hogy rohanvást távoztam a boltból,
gyűlöltem a hajszát, ahogy a vevők nem fogadták el a „nem”-et válaszul, egy
hölgy egy különösen hajtós nap kellős közepén kvázi leszúrt, hogy miért
nincs fényes délben rongyoskifli (croissant). Amit amúgy reggelire szoktunk
sütni, délelőtt 10-re el is fogy az a mintegy 30 darab, aminek a sütésére
van idő (és hely). Később már nagyon szoros lesz a beosztás, fánkok,
kenyerek és rollok szoronganak a sütőben, a rongyoskiflire nem marad időm.
Á, mindegy, hosszú a panasz, bonyolult, elég annyi, hogy ma olyasmi történt,
amire eddig nem volt példa a bolt fennállásának majdnem 2 éve alatt: Öten
dolgoztunk a pult mögött, akkora volt a tömeg, öten végeztük azt a munkát,
amit hetente kétszer hárman, háromszor pedig ketten csinálunk végig… No
comment!
Aztán a Bailey’s mégis csak jelentkezett. Olyan komoly hangon telefonált az
üggyel megbízott hölgy, hogy meg is ijedtem. 9.30-ra odarendeltek
csütörtökre – a szabadnapomon – a gyárba, hogy a prezentációt tartó M. Foley
nevű emberrel végigvegyem a prezentáció anyagát. A szöveget emailen el is
akarták küldeni (hadd készüljek), de a leányzó, akinek el kellett volna
küldenie, csak egy kísérő emailt küldött, magát az anyagot elfelejtette
csatolni a levélhez… (Brr….erre mondják, hogy 1.0 júzer, ugye?) Ekkor
kezdtem berezelni. Vagy nem bíznak az angoltudásomban (hm), vagy a
prezentáció annyira tele van tűzdelve szakszavakkal, hogy vért fogok
izzadni… Mi lehet bonyolult a Bailey’s gyártásában?? Amikor hangot adtam
aggodalmamnak, hogy ugye, tessék mondani, a szöveg nem túl bonyolult, a
hölgy elmesélte, hogy csak a termék (ahogy mondta, inkább TERMÉK-nek
hangzott) kitalálásáról, kereskedelmi adatairól lehet majd szó. Próbáltam
tréfálkozni, hogy végre egy érdekes téma, mire áhítatosan azt mondta: Igen,
a Bailey’s Irish Cream igen érdekes téma… Szegény. Vagy egyáltalán nincs
humora (valami italozással kapcsolatos reakciót vártam volna egy írtől),
vagy a végtelenségig elkötelezett a munkája mellett, ez esetben bocsánatot
kérek, mert az elkötelezettség, a lojalitás tiszteletre méltó dolog (még ha
csak egy italról is van szó…)
Mindegy, a dolgok alakulóban, izgalmas részletek később.
Következő írás |