Írországi információk és élmények - magyarul |
|
|
Alien a pult mögött
No, hát nem írtam már egy ideje! Először munka volt (fordítás) rogyásig, most megint az van, a köztes időben pedig több órát vállaltam a boltban, ahol a kínaiakat lecserélték két bangladesire, akik eddig nem éppen a munkaszeretetükről tettek tanúbizonyságot. Illetve dolgoznak, csak éppen a maguk ráérős, kényelmes tempójában. Ráadásul az egyikkel (Azt hiszem, Fazlul a neve), még bajom is lett: ugyanis nem csukja be maga után a WC-ajtót, csak behajtja, azt is csak úgy félig-meddig. S persze, mondanom sem kell, én voltam (eddig az első és egyetlen), aki rányitotta az ajtót a WC-ben, amint megnyitott nadrággal éppen könnyített magán. (Csak kisdolgát végezte, amúgy már sikoltoztam volna az első esetnél.) Na, először csak elpirultam, hogy bocs, izé, de nem ez volt az utolsó eset. A másodiknál már bosszankodtam, harmadszor már felpanaszoltam a kolléganőmnek - aki segédmanager -, hogy a fenébe is, nem tudok WC-re menni, a pasi folyton ott van, és még az ajtót sem zárja be maga után, ahogy azt egy ilyen közös WC-nél illenék… Szóltak neki, szeme sem rebbent. Míg én pirultam, addig ő mintha mi sem történt volna, ment a dolga után. Erős gyanúm, hogy muszlim módra semmibe vesz, elvégre nő vagyok, aki semmit sem számít, vagy legalábbis nem sokat. Aztán arra is gyanakodtam, hogy kissé ostoba, mert a másik bangladesi hangosan, érthetően társalog, próbál barátkozni a kollégáival (vagyis velünk, velem is), de Fazlul, mint egy robot, megy a dolga után, és időnként hosszan bámul az emberek arcába, amiért már neheztelnek a többiek. A lényeg, hogy négyszer nyitottam rá, illetve taszítottam be a kissé nyitva hagyott ajtót, mialatt ő WC-n volt. A végén már rákiabáltam, hogy "Miért nem tudod becsukni azt a rohadt ajtót?!", de ez sem érte el a kívánt reakciót. Mostanság úgy megyek WC-re, hogy előtte óvatosan körbejárom a boltot, hogy Fazlul biztosan valahol máshol van-e, és csak aztán veszem az irányt a mellékhelyiség felé. Kínos! | |