Írországi információk és élmények - magyarul

Alien a pult mögött
- avagy egy feleség sirámai Írországból -


No: sikeresen túléltük az ünnepeket. Sajnos, minden egy kicsit szürkére és hátköznapira sikeredett, mert Paul, az új managerem úgy döntött, hogy akkor én most dolgozni fogok a két ünnep között. Kicsit szívtam a fogam, de aztán nem nagyon tiltakoztam (tehettem volna pedig), elvégre majd januárban két és fél hetes szabadságra megyek. Ezzel próbáltam vigasztalni magam. Így aztán Karácsony estén csak szolidan főztem, fát sem állítottunk, hanem egy kis karácsonyi koszorú volt a "fa". Az utolsó percben döntöttünk a fátlanság mellett: attól féltem ugyanis, hogy fácskánk, amely tavaly hűségesen szolgált ugyan, nem fogja szeretni a fűtött szobát azok után, hogy az előző évet szabad ég alatt töltötte. Hiába húztuk el a vastag függönyt, nem volt elég hideg a széles ablakpárkányon a szobához képest, amit Lev, aki folyton fázott, fűtött rendesen. Egymásnak vett ajándékainkat már napok óta használtuk, nem is csomagoltuk be, csak anyósom által küldött könyveket tettük a kandalló elé. Sebaj, megfogadtam, hogy legközelebb, ha törik, ha szakad, nem fogok dolgozni, ünnepibb lesz az ünnep.
A szilveszter nem volt nagy durranás, már éjfél előtt ágyba mentem, kissé sértetten, mert Lev elfoglaltnak tűnt a számítógép előtt. Igaz, én mondtam neki, hogy hagyjuk, ne is buékezzünk, dolgoztam (természetesen), inkább az alvást választom. De azért hiányzott a koccintás, el is bőgtem magam, amikor a zajos szomszédék kiáramlottak a házból, körtáncba kezdtek, és Bernie (a tulaj sógornője és kollégám) bekiáltott nekem a nyitott ablakon: "Happy New Year, Monika!". Utána hajnalig mulattak, de ez nem zavart, mert még jó előre vettem füldugót. Tanultam ám a tavalyi, hajnalig való álmatlanul forgolódásból!
Apropó, érdekesség: Ebben az országban az a szokás dívik, hogy a szomszédoknak hajnali háromig tolerálniuk kell a bulik zajosságát. Íratlan törvény, Eileen Kelly-től tudom, akinek már panaszkodtam a zajongó szomszédék miatt. Amikor mesélte, csak hüledezni tudtam! Mit nekik az esti tíz óra! Előfordult már, hogy a szomszéd lyányok hajnali egykor engedték ki a hangjukat, de háromkor mintha elvágták volna, megszűnt a zaj…

Január elseje: amitől tartottunk, megérkezett: az EURO! Nálunk az árakat már régóta kétféle árban (fontban és euróban) tüntették fel, és a pénztárgépeket Szilveszterkor átállították, azonban a mérlegünk a deli pultnál még mindig fontban mutatta az árakat. Egyik régi managerem, a bőbeszédű, hangos, lógós Gerry futólag megmutatta, hogyan lehet átállítani a mérleg árait. Amikor még 7-én sem nyúlt senki a mérleghez, elkértem a bűvös kis kulcsot és a mérleghez való kézikönyvet Paul-tól (a kulccsal kellett bekapcsolni a "supervisor" működési módot az átállításhoz), és megcsináltam magam az átárazást egy kis euro-kalkulátor segítségével. Nem állítom, hogy zseninek lettem kikiáltva, de nekem az is elégtétel volt, hogy két napra rá Paul megkért, segítsek neki a zöldséges pultnál lévő mérleg átállításában is. Nem bírtam magammal (és a régen ígért fizetésemelés utáni vágy is közrejátszott, ezért azt mondtam neki, ezt a nemes tettemet említse majd meg Margaret-nek, a "főmanagernek" is…

Amúgy az euro: hát, fényes játékpénznek néz ki, az 1, 2 és 5 centes különösen könnyűnek tűnik pl. a régi 5-10 penny-s súlya után. Egyelőre még szép, ropogósak a bankók is, de a "szépségüket" össze sem lehet hasonlítani a régi ír bankók szépségével. Hiányzanak. Az árak még mindig kétféleképpen vannak feltüntetve, ezúttal az euro ár van nagyobb betűkkel nyomtatva. Minden drágábbnak tűnik, az ember akaratlanul is számolgat, nem verik-e át. Fura, és elbizonytalanító kicsit… De milyen kényelmes, ha az ember utazni akar! Mi ugyan legközelebb Budapestre utazunk, és nem euro-országba, de majd arra is sor kerül, s milyen jó lesz a pénzváltás fölös izgalma nélkül utazni. S talán az aránytalanul magas gépkocsiárak is esni fognak, kiegyenlítődnek a többi EU-tagország áraival. Az angoloknak, íreknek sokkal többet kell leperkálniuk ugyanazért a kocsiért, mint a francia, német stb. vevőknek. Talán így mi is előbb tudunk összeszedni egy kocsira valót…

Következő írás