|
Alien a pult mögött
- avagy egy feleség sirámai Írországból -
No: sikeresen túléltük az ünnepeket. Sajnos, minden egy kicsit
szürkére és hátköznapira sikeredett, mert Paul, az új managerem úgy döntött,
hogy akkor én most dolgozni fogok a két ünnep között. Kicsit szívtam a
fogam, de aztán nem nagyon tiltakoztam (tehettem volna pedig), elvégre majd
januárban két és fél hetes szabadságra megyek. Ezzel próbáltam vigasztalni
magam. Így aztán Karácsony estén csak szolidan főztem, fát sem állítottunk,
hanem egy kis karácsonyi koszorú volt a "fa". Az utolsó percben döntöttünk a
fátlanság mellett: attól féltem ugyanis, hogy fácskánk, amely tavaly
hűségesen szolgált ugyan, nem fogja szeretni a fűtött szobát azok után, hogy
az előző évet szabad ég alatt töltötte. Hiába húztuk el a vastag függönyt,
nem volt elég hideg a széles ablakpárkányon a szobához képest, amit Lev, aki
folyton fázott, fűtött rendesen. Egymásnak vett ajándékainkat már napok óta
használtuk, nem is csomagoltuk be, csak anyósom által küldött könyveket
tettük a kandalló elé. Sebaj, megfogadtam, hogy legközelebb, ha törik, ha
szakad, nem fogok dolgozni, ünnepibb lesz az ünnep.
A szilveszter nem volt nagy durranás, már éjfél előtt ágyba mentem, kissé
sértetten, mert Lev elfoglaltnak tűnt a számítógép előtt. Igaz, én mondtam
neki, hogy hagyjuk, ne is buékezzünk, dolgoztam (természetesen), inkább az
alvást választom. De azért hiányzott a koccintás, el is bőgtem magam, amikor
a zajos szomszédék kiáramlottak a házból, körtáncba kezdtek, és Bernie (a
tulaj sógornője és kollégám) bekiáltott nekem a nyitott ablakon: "Happy New
Year, Monika!". Utána hajnalig mulattak, de ez nem zavart, mert még jó előre
vettem füldugót. Tanultam ám a tavalyi, hajnalig való álmatlanul
forgolódásból!
Apropó, érdekesség: Ebben az országban az a szokás dívik, hogy a
szomszédoknak hajnali háromig tolerálniuk kell a bulik zajosságát. Íratlan
törvény, Eileen Kelly-től tudom, akinek már panaszkodtam a zajongó
szomszédék miatt. Amikor mesélte, csak hüledezni tudtam! Mit nekik az esti
tíz óra! Előfordult már, hogy a szomszéd lyányok hajnali egykor engedték ki
a hangjukat, de háromkor mintha elvágták volna, megszűnt a zaj…
Január elseje: amitől tartottunk, megérkezett: az EURO! Nálunk az árakat már
régóta kétféle árban (fontban és euróban) tüntették fel, és a pénztárgépeket
Szilveszterkor átállították, azonban a mérlegünk a deli pultnál még mindig
fontban mutatta az árakat. Egyik régi managerem, a bőbeszédű, hangos, lógós
Gerry futólag megmutatta, hogyan lehet átállítani a mérleg árait. Amikor még
7-én sem nyúlt senki a mérleghez, elkértem a bűvös kis kulcsot és a
mérleghez való kézikönyvet Paul-tól (a kulccsal kellett bekapcsolni a "supervisor"
működési módot az átállításhoz), és megcsináltam magam az átárazást egy kis
euro-kalkulátor segítségével. Nem állítom, hogy zseninek lettem kikiáltva,
de nekem az is elégtétel volt, hogy két napra rá Paul megkért, segítsek neki
a zöldséges pultnál lévő mérleg átállításában is. Nem bírtam magammal (és a
régen ígért fizetésemelés utáni vágy is közrejátszott, ezért azt mondtam
neki, ezt a nemes tettemet említse majd meg Margaret-nek, a "főmanagernek"
is…
Amúgy az euro: hát, fényes játékpénznek néz ki, az 1, 2 és 5 centes
különösen könnyűnek tűnik pl. a régi 5-10 penny-s súlya után. Egyelőre még
szép, ropogósak a bankók is, de a "szépségüket" össze sem lehet hasonlítani
a régi ír bankók szépségével. Hiányzanak. Az árak még mindig kétféleképpen
vannak feltüntetve, ezúttal az euro ár van nagyobb betűkkel nyomtatva.
Minden drágábbnak tűnik, az ember akaratlanul is számolgat, nem verik-e át.
Fura, és elbizonytalanító kicsit… De milyen kényelmes, ha az ember utazni
akar! Mi ugyan legközelebb Budapestre utazunk, és nem euro-országba, de majd
arra is sor kerül, s milyen jó lesz a pénzváltás fölös izgalma nélkül
utazni. S talán az aránytalanul magas gépkocsiárak is esni fognak,
kiegyenlítődnek a többi EU-tagország áraival. Az angoloknak, íreknek sokkal
többet kell leperkálniuk ugyanazért a kocsiért, mint a francia, német stb.
vevőknek. Talán így mi is előbb tudunk összeszedni egy kocsira valót…
Következő írás |