Írországi információk és élmények - magyarul

Kedves Moni és Lev!

Kicsit megkésve, de azért szeretnénk megköszönni a levelünkre küldött válaszotokat. Ami azt illeti, sajnos időközben arra nekünk is rá kellett jönni, hogy az a két hét nem sok mindenre elegendő, így komolyan szelektálnunk is kellett a listából, viszont ehhez tényleg segítettek azok a plusz infók, amit írtatok. Sajnos ez az idő ahhoz is kevés volt, hogy valami ismeretlen helyre rábukkanjunk -főleg veletek szemben akik a leírtak alapján igencsak sokfelé jártatok-, de azért újra átgondolva az utunkat néhány más számára is érdekes tapasztalatot megosztanánk.

Dublin:
A turista hivatalban vettünk egy kiskönyvet (A touring guide of Ireland's major visitor attractions), ami 2,50 font volt, és tartalmazott egy kedvezmény kártyát is (Explorer Card), ami elég sok helyre vagy egy szabad belépőt, vagy árengedményt jelentett. Azt láttuk, hogy volt egy másik kártya is (Heritage Card?), de az sokkal drágább volt, és nekünk ez az Explorer kártya is elég volt és jól bejött. Szintén ugyanitt vettünk egy B&B-ket tartalmazó kiadványt, ami talán csak az árakra adott némi eligazítást, hiszen Dublinon kívül sehol sem volt utcaszintű térképünk, így a könyvben felsorolt szállásokat amúgy sem tudtuk volna megtalálni. (Bár minek is kerestük volna, hisz a célállomásig lépten nyomon legalább 50 másik B&B mellet mentünk volna el.) Dublin Castle: a hely annyiban volt említésre méltóbb a többi kastélyhoz képest, hogy megengedték a belső fényképezést. Trinity College: hát lehet, hogy csak mi nem értettük meg a hely fontosságát, de a Book of Kells számunkra igen nagy csalódást okozott. A régi könyvtár tényleg szép volt, de úgy éreztük, nagy volt a felhajtás, és csak túl jól adták el a helyet. Nem beszélve a sorbanállásról, amivel nekünk még szerencsénk volt, de az utánunk jövőknek legalább egy órát jelenthetett. Guinness Hopstore: szintén többet vártunk tőle. Ugyan a régi rajzos reklámok közt kedvesek is voltak, de inkább giccs volt mint érdekes.

Powerscourt:
Ezt az utat Dublinból tömegközlekedéssel tettük meg a Dublin-Enniskerry, Enniskerry-Powerscourt úton. Az első busszal még nem is volt gond, de a helyi busszal nem árt vigyázni. Ugyanis úgy tűnt, hogy az Enniskerryben kiírt menetrend nem azért van, hogy betartsák, hiszen néhány járat úgy ahogy volt, kimaradt. Még szerencse, hogy gyalog kb. 45 perc alatt lesétáltunk, mert Dublin azért messze lett volna.

Kilkenny:
A kastélyba sikeresen bejutottunk, de látszott, hogy nagyüzemben megy a dolog, hiszen a félórás ütemben indított csoportok egymásba botlottak. Egyébként itt nemcsak fényképezni nem lehetett, de a gépeket le is kellet adni a nagyobb méretű táskákkal együtt. Leveletekkel ellentétben viszont úgy tűnt, hogy a kastély teljesen állami tulajdonban van már (persze ettől még lehet, hogy "járadékként" néhány helységben feltűnhet a volt tulaj, és akkor mégiscsak lezárják az épületet).

Bantry House:
Képek alapján a ház maga túl kopottnak tűnt a többi főúri házhoz képest, ezért majdnem kihagytuk. Viszont mégiscsak ez volt az egyik legnagyobb élmény. Hacsak valamit nem értettünk félre, a ház még ma is magántulajdon, és egy hegedűművész lakja (ez annyiból igazolva is volt, hogy valaki nagyon gyakorolt egy hegedűn, és egyszer csak megjelent egy fickó zokniban, aki nem nagyon tűnt turistának). Szóval a ház maga azért volt élmény, mert a bejáratnál kezünkbe nyomtak egy ismertetőt, és vezető nélkül szabadon lehetett bolyongani a szobák közt. Persze mindenhová ki volt írva a szoba neve, így elolvashattuk az aktuális érdekességeket. Nagy élmény volt az étkezője! És az egészben tényleg az volt a legjobb, hogy itt nem "után gyártott" bútorokkal mutatták be az egykori életet, hanem ott voltak azok a már-már rongyossá kopott, szakadt szőnyegek, rozoga bútorok. Szóval ezt nagy kár lett volna kihagyni. Érdekes volt még a kastély főbejárata előtti konyhakert, ami tisztára olyan elrendezésű volt, mint valami kastélypark, de közelről látszott, hogy borsó, saláta, kukorica ... az "építőelem".

Dingle félsziget:
A fuksziákat sikerült megnéznünk, és ilyen virág-kavalkádot még tényleg nem is láttunk. Szintén itt volt egy másik érdekességben is részünk, Inchnél. Az apály miatt visszahúzódó víz után maradt nedves homokban visszatükröződve furcsán "megismétlődött" az ég. Cashelnél sajnos kimaradt egy színházlátogatás, amit Tralee-nél bepótoltunk. Pont a Rose of Tralee fesztivál idején jártunk itt, és lehet, hogy emiatt volt programdús a hely, de sikerült bejutnunk a Samsa tíre színházba, ahol egy nagyon kellemes néptánc előadást láttunk. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk egy ilyen előadáson való részvételt, hihetetlen a hangulata.

Killarney-i házinénink tanácsára a Killarney-Moher útvonalat elég gyorsan lezavartuk, ugyanis Tarbert és Killimer között azt hiszem fél óránként jár egy komp, ahol autónként 5 és emberenként 1 fontért időt és benzint spórolva lehet északra menni.

Moher szikla:
Az egyetlen olyan hely volt, ahol a méretek miatt nem tűnt fel a tömeg. Lenyűgöző és félelmetes.

Poulnabrone dolmen:
Nem igazán tudtuk mire vélni a turisták által építgetett kőhalmokat. Babona, vagy gúny? Mindenesetre érdekes volt.

Giant's Causeway:
Hát az ijesztgetések hatására a lehető leggyorsabban mentünk fel és jöttünk vissza délre. Ami az észak ír településekből az átutazás során megragadt, az az volt, hogy már koradélután bezártak a boltok, az emberek nem nagyon járkáltak az utcán, és hiányzott a dél színessége (virágok, színes épületek). Kicsit nyomasztó volt. Ja, és ha talán 10 déli rendszámú autóval ha találkoztunk. Mindenesetre késő délután értünk a partra, és naplementében csodaszép volt a táj. Szintúgy kellemes élmény a függőhíd is, úgyhogy ugyanaz a kategória, amit nagy kár lett volna kihagyni. Ami az árakat illeti, azok ugyanazok mint délen, a különbség annyi, hogy ugyan az összeg tényleg ugyanaz, csak nem ír, hanem angol fontban. És azért ez már különbség. A benzin pedig sokkal drágább volt.

Newgrange:
Ez kimaradt, ugyanis a helyet elég nehezen találtuk meg. Mire megtaláltuk, kiderült, hogy egyedileg nem látogatható, ezért vissza kellet menni egy távolabbi helységbe, ahol a turista centrum volt, és ahonnan külön busszal vitték el az embereket. Viszont elég ritkán voltak vezetések, és nekünk kb. 2 órát kellett volna várni az indulásig.

Castletown House:
Ide északról hazafelé tértünk be, de az épületet éppen felújították, úgyhogy kívülről a házat nem is láttuk, és ugyan bent látogatható volt, de azért ott is érezni lehetett egy kicsit a felújítás hatását.

Összefoglalva az egészet Írország az eddigi legjobb nyaralásunk volt. Végtelen nyugalom, az emberek kedvessége jellemezte. Ami az útikönyvet illeti, az tényleg az Eyewitness volt, bár nálunk Útitárs sorozatként fut. Zárásként annyit, hogy még egyszer köszönjük a segítséget, és amennyiben valakit érdekel, képekkel, vagy egyéb infókkal kapcsolatban kereshetnek minket. Kedvcsinálónak küldünk néhány képet (de nem most, mivel elég sokat csináltunk, és a szelektáláshoz még kell egy kis idő). Az utunk alatt érintett városok, nevezetességek: Dublin, Powerscourt, Ferrycarrig-Ír Nemzeti Örökség Parkja, Kilkenny, Cashel, Cahir, Waterford, Bantry House, Killarney, Gallarous Oratory, Moher sziklák, Burren, Giant's Causeway, Castletown House.

Sziasztok:
Béres György, Dénes Gabriella