Írországi információk és élmények - magyarul |
|
|
Az egész azzal kezdődött, hogy autóvásárlásra adtam a fejem. Szinte már ki
is néztem magamnak egy kedves kis Ford Fiestát, hogy jó lesz munkába
járni, meg hétvégenként felfedezni az ír partokat... Jobban utána kutatva
az autóvásárlás hivatalos menetének, sajnálattal kellett megállapítanom,
hogy ez nem ilyen egyszerű. Az autóra kötelező biztosítást kell kötni, meg
adót fizetni. Ez 25 évesnél fiatalabb férfiú esetében, aki ráadásul nem is
rendelkezik ír jogosítvánnyal (Magyarországon kiállított nemzetközi jogsi
nem ér!) bizony vetekszik az autó árával. (5 évesnél idősebb használt
autóról van szó.) Megoldás: - Megszerzem az ír jogsit. Mi sem egyszerűbb. Ha a munkáltatóm hivatalosan megkéri a vizsgaközpontot, másfél hónapon belül kitűzik a vizsgaidőpontot. Egyébként 8-10 hónap...! - Megnövök. Nagyjából másfél hónapom van hátra a negyedszázados fennállásomig. Addigra pont le is vizsgázom. - Átoperáltatom magam. A nők biztosítása nagyjából 2/3-a a hasonló korú és vezetési tapasztalatú férfiakénak. Szemorvostól szerzett papírral a kezemben (látok!) indulok a hivatalba, hogy kiváltsam az ideiglenes jogsimat. Ilyet kaphat boldog-boldogtalan 2 fénykép és némi készpénz ellenében. Ideiglenes jogsival a farzsebben már vezethet is bárki. 2 vörös L-betű (Learner = Tanuló) kell a kocsira, meg egy teljes jogsival rendelkező személy kellene, hogy üljön az anyósülésen. Persze ez utóbbit nem igazán veszik komolyan. Érthető, hogy ez mit jelent a gyakorlatban?!? (Magas biztosítási díjakat...) Levélben jelentkezem autóvezetés-vizsgára. Megkérdeztem, az átoperáltatásra éveket kell várni ("Tudja, az a sok biztosítási-spekulátor..."). Nekem mihamarabb kellene az autó, szóval maradok férfi. Egy hónap múlva érkezett a válaszlevél a vizsgaidőponttal. 3 hét múlva lesz. OK. Időközben vezetgettem a finn kollegám Toyota Corolláját (a cég bérli neki), szóval már nincs gondom a bal oldali vezetéssel, kanyarodással, tolatással, irányjelzéssel, ablaktörlővel. Biztonságosan vezetek, érzem az autót. Írországban nem kell hivatalos gépjármű-vezetési oktatáson részt venni a vizsga előtt. Mindezek ellenére mindenki azt javasolja vegyek 3-4 leckét, mondván "anélkül még Michael Schumacher sem kapna itt jogsit, mert nem tudja, mire figyelnek a vizsgáztatók". Ja. Meg mert most tört el szegénynek mindkét lába. Telefonon beszélem meg az első vezetési órám időpontját az egyik legismertebb limericki oktatóval. Idősebb hölgy, VW Polo az autó. Még a telefonon megkérem, hadd használjam a vizsgán is. A pénteki első vezetési óra valami borzalom volt. A sebességek kicsit másképp vannak mint a Toyotában, az irányjelző is a bal oldalon van (a Toyotán a jobb oldalon, elég is volt megszokni...), szóval többször bekapcsolom az ablaktörlőt (...hogy kell kikapcsolni ? Aaaargh ! Most akkor felfelé, vagy lefelé???). Ezen felül elég "sportosan" vezetek, sok sebességváltással, sok kuplungcsúsztatással. Továbbá: "Mit kapkod maga a kormány fölött?" Oktatóm mindössze 2 percig engedte, hogy vezessem az autóját. "Krisztusom, mit csinál maga 10 nappal a vizsgája előtt? Cseréljünk helyet, megmutatom, hogyan kell vezetni!" Széééépen, laaasssan, komóóótosan megyünk, négyesbe szinte nem is kapcsol. A kormánykereket alul fogja, öregesen csúsztatja és "adogatja" szépen, mint aki tehenet fej éppen. Most én kérdezem meg, hogy mit csinál. Azt mondja, így kell vezetni. "Maga csak kapkod ott a kormányon. Ha a vizsgáztató egyszer is azt látja, hogy keresztezi a kezét a kormány fölött: a jogsinak lőttek." Micsoda?? Magyarországon több órát töltenek azzal, hogy megtanítják a "kézkeresztezéses" kanyarodást. Na ne már...! 8 éves beidegződést vessek le 10 nap alatt, csekély fél óra kedvéért? "Meg fogja tanulni, fiatalember. Meglátja, sokkal biztonságosabb!" "A kuplungkezelése is borzalmas. Nézze, itt van a vizsgalapon: nem szabad csúsztatni a kuplungot: azért is megbuktatják." Minden különösebb robaj és porfelhő nélkül egy egész világ omlott össze bennem. Visszakérezkedtem a volán mögé... de mint egy marionett bábu. A kezem nem az én kezem volt, a lábaim nem az én lábaim voltak. 10 perc múlva újra megálltunk, s az oktatóm félszegen megkérdezte, hogy nem tudnám-e elkérni a cég autóját a további alkalmakra és a vizsga időpontjára, ugyanis... szóval... - De. El tudnám. Át is ültünk a Toyotába, s rögvest könnyebb lett az egész. Legalább annyival, hogy az irányjelző megint az újonnan megszokott helyén, a _jobb_ oldalon volt. A következő órán már "szebben" ment a vezetés. Megtanultam öregesen adogatni a kormányt, betartani a 30 mérföldes óránkénti sebességet, nem kapcsolni négyesbe, és folyton kapkodni a tekintetemet a bal, a középső, a jobb tükör, illetve a szélvédő között. Még hogy biztonságos vezetés... A vizsga elméleti része itt valamivel barátibb, mint Magyarországon. Nincs 50 kérdéses teszt, csak egy szóbeli vizsga, 4 kérdéssel. Az igazi poén: a KRESZ-könyv bevezetővel és tartalomjegyzékkel együtt 68 (hatvannyolc) oldal, A5-ös méret, színes, nagy ábrákkal. Részletek: - Kinek a jelzésére köteles megállni? -- Rendőr, -- Iskolai forgalomirányító (iskolák előtti zebráknál mászkál nagy fehér köpenyben reggel és kora délután, STOP-táblával a kezében), -- Marhahajcsár... - Mi a teendő, ha ezt a táblát látja: sárga négyszögben fekete kerítés (gy.k. sorompóhoz közeledik) ? -- Kiszáll az autóból (Micsoda??). -- Körbenéz mindkét irányba, s fülel, hogy nem közeledik-e vonat. -- Mielőtt áthalad, megvizsgálja, hogy MINDKÉT sorompó nyitva van-e, majd... -- Bezárja MINDKÉT sorompót, miután áthaladt. Csoda-e, ha kiesett a kezemből a KRESZ-könyv? A vizsgára való gyakorlati felkészülés is szépen haladt. - Le kellett szoknom, hogy erős lassításnál 4-esből 2-esbe teszem az autót. - Meg kellett tanulnom, hogy 4-esben nem szabad megállni, előbb mindig 3-asba kapcsolok, majd MINDKÉT KEZEM a kormánykeréken, csak így állok meg. Aztán kézifék, majd üresbe váltok. - Kereszteződésben kanyarodásnál nem ám az a lényeg, hogy mihamarabb elhagyjuk a kereszteződést. Nem. Szépen, gyöngéden behajtunk a kereszteződés közepéig, majd amennyire szögletesen csak bírunk: bekanyarodunk. Jajjjjj... A vizsga - köszönhetően a rémálomszerű vezetési óráknak a folyton sipákoló nénivel a bal oldalamon - simábban ment, mint vártam. Az elméleti kérdésekkel nem volt gond, bár angoltudásomban kicsinyke űr tátong a "Curve" (görbület, hajlat) és a "Bend" (hajlás, görbület, kanyar) fogalmak megkülönböztetésekor. Mert valami miatt nagyon nem ugyanazt jelentik... A gyakorlati vizsgaútvonalat 25 perc helyett 19 alatt lezavartam. Az oktató nincs az autóban, mindössze ketten vagyunk a vizsgáztatóval - aki szemérmetlenül hátradönti az ülését, és engem fixíroz. [Csak a biztonság kedvéért - ha valami gond lenne - a vezetőülés alá rejtettem egy élezetlen, rozsdás nyeles borotvát.] Szerencsére semmi gond nem volt, simán, szépen átmentem a vizsgán. Juhé, jaj de nagyon örülök neki. (Na jó, tényleg örülök...!) Most már semmi igazi akadálya az olcsóbb biztosítás megkaparintásának. 25 elmúltam, ír jogsim van, ..., ...nicsak. Á, mégse. Azért azzal a rozsdás nyeles borotvával... mégiscsak durva lenne. Annyit nem ér az egész. Maradok férfi. ------- Szombaton életemben első alkalommal kipróbáltam a gokartozást. Mondanom sem kell, neves nemzetközi mezőnyt hagytam magam mögött: Zvonimir Bogdanovic, Petri Viima, Lars-Erik Laine, Kevin Ryan. Öten voltunk. S tényleg. Tényleg én voltam a leggyorsabb, enyém a leggyorsabb kör, a legjobb körátlag. Jól mennek ezek a kis csodák, 70 km/h-val tépnek, ha rendesen nyomod nekik !!! Mondjuk igaz ami igaz, az 50 kör alatt 4-szer megpördültem (egyszer ki a fűre, egyszer a kavicságyba, egyszer csak úgy simán...). Azért amikor az utolsó előtti körben a hajtűkanyarban Kevint előzve kipördültem, ő meg 50-ről fékezve belém jött, hallottam ám, mit ordibál a bukósisakja mögül: "Ez nem lehet igaz! Ennek adtak jogosítványt kedden???" Ennek. És akármilyen csúnya rózsaszínű is az a papírdarab, nagyon örül neki! | |