Írországi információk és élmények - magyarul |
|
|
Nos, kicsit megkésve, íme a beszámoló a márc 23- 30 (vasárnaptól vasárnapig) világraszóló dublini utamról. Mivel egyedül utaztam, néhány megjegyzés lehet, hogy nem fontos a párban/többesben utazóknak. Nekem utazáskor az egyik legnagyobb problémám az, hogy kinek mit hozzak ajándékba, hogy egyedi is legyen, örüljenek is neki, ki is tudjam fizetni – ezért, ahol csak jó ajándékötletet láttam, beleírtam a beszámolóba, nem azért, mintha akár én, akár Ti multimilliomosok lennénk/tek, de hátha jól jön egy-két kipróbált ötlet. Amikor kitaláltam, hogy Dublin, és semmi más, elkezdtem körülnézni repülőjegy-ügyben. A legolcsóbb a két nagy iroda (nem tudom, illik-e megnevezni, ha nem túl jót írok róluk) prágai átszállású ajánlata lett volna, 50 e + illeték körül, de azzal a feltétellel, hogy náluk foglalom le a szállást. Egyszer utaztam már így, nagyon elégedetlen voltam a szállással, ami még hozzá jóval drágább is volt, mintha én szerveztem volna magamnak, és ünnepélyes fogadalmat tettem, hogy árukapcsolásos repjegyet többet nem veszek – ez tehát kilőve. A probléma csak az volt, hogy a következő lehetőség 74 e + 18 e illeték lett volna, ami erősen kérdésessé tette az utat. Ám ekkor ajánlotta egy kedves úr a Travel 21 nevű pici irodánál, hogy utazzak Bécsen keresztül. És lőn. Illetékkel együtt 42 e volt a jegy, a parkolóbérlet pedig egy hétre 6.900 Ft!!!!!!!! Az Aer Lingus-szal utaztam, teljesen normális körülmények voltak, még enni is adtak a repülőn (ebből gondolom, hogy akkor ez nem „fapados” lehet), szóval, ha valaki költségkímélő módon akar utazni, nemcsak Dublinba, érdeklődjön a bécsi indulások felől is! Nekem tankolással, autópályamatricával együtt is megérte. Szállást interneten keresztül próbáltam intézni, amit erősen megnehezített,
hogy márc 29-30-án, hétvégén rugby-bajnokság volt, vasárnap ráadásul az
angolok ellen, tehát minden drukkolóképes ír megrohamozta a dublini B –
B-ket. Kb 60 emailt küldtem széjjel, a legtöbb, amit el tudtam érni, az az
érkezésemtől, vasárnaptól csütörtökig tartó szállás volt, ekkor már
elkezdtem telefonálgatni is, mindenki azzal bíztatott, ki nem menjek
bizonytalanra, úgyse lesz hely. Tehát kimentem. ( Hétfőn az O’Connel
Streeten levő turistainfóba valaki épp akkor telefonált be lemondani a
hétvégéjét, amikor én ott voltam, így végülis megoldódott.) Este 9 felé érkeztem meg, persze fejben tartva a jó tanácsotokat, hogy a 747
(ha jól emlékszem?) buszra ne szálljak, mert drágább, mint a másik, de hát
fáradt voltam, ez már bent állt, a másik, ami jó lett volna, még nem, így
hát mégiscsak felszálltam (5 euró körül volt a jegy), gondoltam, ez mindjárt
indul – és akkor jött a kitolás: hajszálra ugyanakkor indult, mint a
„rendes” busz, csak előbb beállt, hogy a hozzám hasonló hülye turisták
felszálljanak… Az első napom dublini bóklászással telt, kedden az Általatok is emlegetett Glendalough – Wicklow-hegység buszos túrán voltam (25 euró körül). Nagy szerencsém volt, mert összesen hárman voltunk turisták, mindhárman fiatalok, a sofőr -idegenvezető meg nagyon jó fej volt így nem teljesen előírásszerű, szokványos út volt, hanem lazább, és nagyon sokat mesélt. Ha erre jártok, és némi ajándékvásárlós pénz van nálatok, nézzetek be valami gyapjút áruló üzletbe. Ahol mi voltunk, nagyobb választék volt mindenféle „hagyományos ír” ruházati dologból, mint amit a dublini turistás üzletekben láttam, és olcsóbbak is voltak. Az Anyukámnak vettem egy vállkendőt, nagy sikere volt, de szerintem a vászoningek is szépek voltak – ajándékötlet lehet a „nehéz eset” férfiak részére. Kedd estére még hétfőn színházjegyet vettem az Abbey Theaterbe (sznobizmus is van a világon ;-) Arthur Miller All My Sons-a ment, ami nagy kedvencem, így nem hagyhattam ki (Színházjegy: 20 eurótól felfelé – az enyém 20-as volt :-). Szerdán vonattal (szintén szervezett úton) a Giant’s Causeway-hez utaztam, ami Észak-Írországban van, a tengerparton. Hatalmas bazaltoszlopok lógnak ki a vízből, és a táj, a sok szikla teljesen elképesztő. Ez nagyon drága volt (89 euró), és elég fárasztó is egy napra, ráadásul amikor valaki épp azt magyarázta, hogy mennyire biztonságos dolog Észak-Írországba utazni, leszállítottak minket a vonatról, hogy bombariadó van, és kb másfél órát buszoztunk még Belfastig, ahol a csoport másik fele várt. Az egészben az volt az érdekes, hogy a minket Belfastig kísérő és a másik csoportnak átadó idegenvezető azt mondta, hogy tegnap is ez volt… Mindenesetre még este se állt vissza a vonatközlekedés rendesen, ezért éjjel 1 2-kor érkeztünk meg Dublinba. Amúgy nem vagyok nagy természetjáró, de ez nagyon-nagyon tetszett!!!! Nem tudom, meg lehet-e szervezni egyénileg olcsóbban, így tényleg kicsit húzós, de ha valaki lelkesedik a tengerparti sziklákért, a vadregényes tájakért, akkor mindenképp próbálja meg beiktatni, nagy élmény!!! A délutánt egy whiseyfőzde, az Old Bushmills, a világ legrégibb szeszfőzdéje színesítette . Én nem vagyok nagy whisk(e)y-ivó, de ajándékba vettem egy-két kisüveget a shopjukban (nagyon szép csomagolásban, 2dl), és whiskeys csokikból is sokféle volt, ezek szerintem jó ajándékok, legalábbis itthon mindenki díjazta – és férfi ismerőseim, akik ismerik a whis(e)y-vel való hűvös viszonyomat, erősen csodálkoztak, hogy hogy bírtam minden hozzáértés nélkül ilyen finom italt venni :-) Csütörtök dublini nap volt, megpróbáltam megkeresni az itt, a fórumon emlegetett Nectar nevű helyet az Exchequer Streeten, meg is leltem, de bezárt a bolt! Bánatomban visszafelé (a Grafton Street felé) beültem az első Rio Caféba, ahol kiderült, hogy két magyar fiú dolgozik. Az egyikükkel beszélgettem egy kicsit, örült, hogy magyar turistát lát, ő meg az ottani életről mesélt. Ha a környéken kávézót kerestek, ahol kedvesen szolgálnak ki, ajánlom – és még a kávéjuk is finom! Pénteken a misztikumnak áldoztam egy kicsit, mert Newgrange-be mentem, ismét busszal, azt hiszem, ez 28 euró körül volt. Megálltunk Tara hegyénél, igen látványos koncentrikus köröket láttunk a zöld pusztában, sok barikával a környéken. Newgrange egy 5200 éves sírhelyet- szertartási helyet tartalmazó dombot jelent, a környéken még több ilyen is van állítólag. Az egész sír elég misztikus, tele megmagyarázhatatlan dolgokkal, csak sajnos én erősen klausztrofóbiás vagyok L… Nem adtam fel könnyen, többször is megpróbáltam az első két lépést, ami befelé vezetett, de mindig éreztem, ahogy ellep a hideg veríték, aztán eszembe jutott, hogy én most végülis azért vagyok itt, hogy jól érezzem magam, nem azért, hogy rosszul. Tehát nem mentem be, szégyen, gyalázat, de ez van. Tanulság a kedves Olvasók számára: Ha klausztrofóbiásak vagytok, kicsit is, jól fontoljátok meg, hogy befizettek-e erre a túrára!! Dublinról nem írtam sokat, a múzeumok úgyis benne vannak az útikönyvekben. Nekem a Book of Kells tetszett nagyon,a Trinity Collage-ben – ott mellesleg nagyon sokféle ajándéktárgyat lehet venni a Book of Kells-ben szereplő díszítőelemekkel, pl könyvjelzőket, stb is, tehát mindenféle pénztárcához. A Guinness-gyár kihagyhatatlan, bár sört nem nagyon hoztam haza, az itt is kapható és nehéz. Viszont itt vettem a legnagyobb közönségsikert aratott ajándéktárgyat: a fekete papírból készült jegyzettömböt – színes zselés tollal lehet rá írni. (párszáz Ft-ért lehet kapni itthon, lila, narancssárga, türkiz stb színekben) Nem tudom, állandó-e, vagy csak nekem volt szerencsém, a Temple Barnál, az Eustace Streeten van az Irish Film Centre, ahol az egyik teremben ír filmeket vetítettek, ingyen. Ki is használtam a lehetőséget, szerintem érdemes benézni, ha érdekel ( a pénztárnál ingyen kapott jeggyel engedtek be). A Writers Museumban kb. egy fél napot töltöttem, de lehet, hogy aki nem gerjed annyira a „kis népek” irodalmára, azt nem hozná tűzbe. Viszont az Öcsémnek innen származott az ajándékötlet: a paperback kiadású könyvek jó könnyűek (mármint súlyra, repülőgép szempontjából), és angolul jól tudókat meg lehet örvendeztetni valami jó kis ír irodalmi Nobel-díjassal. Könnyedebb gyanánt Oscar Wilde –idézetek gyűjteményét tudom ajánlani, jó sok aranyköpése volt, elég sok helyen láttam a humorosabb idézeteinek a kiadásait. Ha könyvet akartok venni, múzeum-shopokban is nézzétek meg, néha vannak leárazottak, pl azt hiszem, a Trinity Collage-ében 6 euró körül voltak O. Wilde- könyvek – a könyvesboltban kb egy tizessel volt drágább. A könyvekről jut eszembe: az ír kiejtés. Én angol szakon végeztem az ELTÉ-n, elég jól tudok angolul, sokat is használom a nyelvet, de bizony így is szükség volt a fantáziámra. Ha ott be akartok fizetni valami buszos, stb túrára, ahol van idegenvezetés, csak akkor fogjátok jól érteni, mit magyaráznak, ha nagyon jól beszéltek angolul (szerintem mindenképp középfok feletti tudás szükséges). Ha ez nincs meg, akkor nem lehet követni, amit a különböző látványosságokról mondanak. Ha ez a helyzet, fontoljátok meg, nem olcsóbb, érdemesebb-e tömegközlekedéssel odautazni és az útikönyvet elolvasni mellé. Persze, ha Ti beszéltek, semmi vész: bőségesen hozzá vannak szokva a turistákhoz, diákokhoz, stb, szóval ők meg fogják érteni, mit akartok. Ilyen szempontból egyébként nagyon kellemes meglepetés volt Írország: hiába van sok turista, nem éreztem azt, amit sok más országban, hogy már az agyukra megy a sok hülye. Nekem inkább segítőkésznek és türelmesnek tűntek. Pozitívum volt még, nyilván, a sok pub, de leginkább az, hogy nem csak a Temple Baron él még a kocsmazene, sőt. Az első szállásom mellett (Lower Gardiner Str.) volt egy kis pub, ahol nagyon lelkesen játszott 3 ember, ahhoz képest meglehetős csalódás volt a Temple Bar unott, fapofás előadása. Hű, pont Írország dicséretére nem maradt már energiám, de talán a fentiekből is kiderült, hogy jól éreztem magam. És köszi szépen minden eddigi közreműködőnek, nagyon sok ötletet olvastam itt, a fórumon. Bocs, hogy ilyen hosszú volt, ha valakinek mégis kérdése lenne, csak bátran! Szép, vidám hetet mindnyájunknak! Polgár Júlia | |