|
|
Alien a pult mögött
- avagy egy feleség sirámai Írországból -
Micsoda állapot, hogy a vén fejemmel meg tud ríkatni egy karácsonyi kép -
anyám által valószínűleg "giccsköbnek" titulálná! Havas tájkép, az élőtérben
kerekded vörösbegy, a nyugati világ számára a Karácsony jelképe - üldögél
egy csipkebogyóágon. Apró kis papírdarab, a hátán ragadós folt - a tetején
To: és From: feliratok: vagyis oda kell írnom, hogy kinek küldi a csomagot
ki. Kis habozás után a küldőnek a Mikulást kanyarítom a kipontozott helyre,
a To: mögé férjem és az én nevem kerül.
Az imént vittem fel az emeletre, s helyeztem a kissé kinyitott ablakban a
Mikulás-csomagunkat. S most, ahelyett, hogy némi gyertagyújtással az odakint
uralkodó, inkább ősziesnek nevezhető ír időjárást figyelmen kívül hagyva
eltelnék a béke és a szeretet érzetével - nos, ehelyett itt ülök Marvin nevű
- van, aki e nevet nem ismeri? - számítógépünk előtt, s ideöntöm a
bánatomat. Megríkatott a kicsi kép, mert rájöttem, hogy nem vagyok már
gyerek többé. Nem először jövök rá, csak mindig megdöbbenek tőle. Hogy most
már nekem kell rendezni saját ünnepeimet, felnőttem, nem teszik meg ezt
helyettem a szüleim. S helyettük én állítom össze, s csempészem helyére a
saját Mikulás-csomagomat.
Következő írás |