|
|
Alien a pult mögött
- avagy egy feleség sirámai Írországból -
Barakások - október közepe
Még tavaly jelentkezett nálunk egy miskolci utazási iroda, aki sajátos, hátizsákos, utakat kínál a kalandvágyóknak. A Baraka nevű irodáról van szó. Tavaly a tervezett ír útjukhoz kértek segítséget. Némi email-váltás után a kapcsolatunk megszakadt, de feltételeztem, hogy ha jönnek Írországba, majd jelzik.
Ehelyett egyszer csak egy email érkezett, hogy Skóciából a tervezett útvonal bejárása végett átugrik két túravezető, találkoznánk-e velük? Örömmel mondtunk igent. A két túravezetővel a városban futottunk össze. Cinit (Czinke István) és Juhász Csillát szimpatikus embereknek ismertük meg. A korai vacsora után még körbehurcoltuk szegényeket Wicklow megye közeli látványosságain. Az idő nem volt valami fergeteges, de mire a Lough Tay-hez értünk (amit mások csak Guinness-tóként emlegetnek, mivel egy Guinness-rokon birtokán terül el, és csak az útról látható, odasétálni nem lehet), már erősen fújt a szél, épp csak két percre szálltunk ki, annyira vágott az eső. A tóból gyakorlatilag alig látszott valami, annyira alacsonyan szálltak a felhők. Utána hozzánk mentünk, tea mellett beszélgettünk. Legnagyobb bánatukra kiderült, hogy a velük hozott bankkártya itt nem felel meg az autóbérléshez, ezért másnap Lev nevén béreltek autót, és így indultak el az országjárásra. Útközben SMS-ekkel értesítettek bennünket arról, éppen merre járnak. Egy hét múlva történetekkel, kalandokkal eltelve tértek vissza Dublinba, és sajnos, hamarosan haza is utaztak, mégpedig busszal. Az utolsó estén egy koncert után találkoztunk még velük: fáradtak voltak, Csilla erősen felfázott, így csak röviden beszélgettünk (restelltem is, hogy várniuk kellett rám, de a koncert olyan jó volt…). Mikor elbúcsúztunk, kaptam tőlük egy birkát, ami azóta hivatalosan is a Baraka-birka névre hallgat, és ott ékeskedik a birkagyűjteményemben. Később SMS jött, miszerint épségben hazaértek.
(Igen, ez itt a reklám helye, akit érdekelnek a Baraka Világjáró Klub - tényleg világjárók ám - remek túrái, azoknak ajánlom a honlapjuk megtekintését, és aki kézzelfogható élményekre vágyik, és nem "hoteles - vendéglős - fakultatív-túrás - birka módra ernyős idegenvezető után mászkálós" kényeztetésre, hanem KALANDRA, az fizessen be egy túrára. Íme, a weboldal címe: www.baraka.hu, emailcím: iroda@baraka.hu)
Legnagyobb meglepetésünkre hamarosan újabb SMS jött, mégpedig Cinitől, miszerint ismét Dublinba jön, ezúttal azonban munkáról van szó, találkozzunk. Már korábban említette, hogy ipari alpin-technikával foglalkozik, de ki sejtette volna, hogy éppen ide szerződik egy nagyobb lélegzetű munkára?! Egy erőmű szellőzőegységét kellett kifesteni, ezt a munkát vállalta el egy másik Barakás emberrel, aki Cininél kissé szótlanabbnak és visszafogottabbnak bizonyult. Ittlétük alatt többször is találkoztunk (bár az első találkozónál rossz hotelben kerestük őket, és bizony, alaposan elkéstünk, mert összekevertük a Mount Herbert-hotelt, a Herbert Park hotellel…). A közös vacsorák alatt megismerkedhettünk a Baraka történetével, némelyik túra izgalmas részleteivel, egy-két kibírhatatlan túrázó történetével, akik problémát okoztak, vagy pedig felemelő élményekkel. Egészen fellelkesedtem, elhatároztam, hogy írországi túrájukra velük tartok, hogy ne csak kényelmesen, autó mélyéről lássam az országot, hanem testközelből: gyalogosan, izzadva, fázva netán. Cserébe ingyenes kísérést, városnézést ajánlottam fel. Hamarosan rájöttem, hogy az egész milyen ostoba ötlet. Egyrészt, nem vagyok elég edzett az ilyesmihez, hiába bizonygatta Cini, hogy nem kell különösebb edzettség a túráikhoz. Továbbá felszerelésem sincs. Van ugyan jó kis túracipőm (még az uram vette nekem udvarlása idején…), esőkabátom is van, de se hátizsákom, se polifonom, se hálózsákom… S milyen alapon gondoltam én azt, hogy majd kiríva a többi magyar közül, eljátszom az "idevalósit"? Lev szerint ez nem így lenne, de mégis attól félek, hogy majd nagyképűnek, netán "okostojásnak" fogok tűnni a többiek szemében. Ezért ezt az egészet még meg akarom beszélni Ciniékkel. Fizetnék én is a túráért (kivéve repülőjegyet és dublini szállást), mint a többiek, dehogy akarom őket megrövidíteni… De olyan jó volna megcsinálni, bármekkora kiadással is járna, a kedvenc helyeimet mind felkeresik, jó volna megmászni hegyeket, amiket eddig csak alulról néztem… például az Achill-szigeten…
Következő írás |